Egy szép meglepetés ajándékot kaptam penya-beli kiállításom "felszentelésére". 
Én különben nagyon szeretek ajándékot kapni. Adni nem kevésbé. Sok időt szoktam arra szánni, hogy kitudjam, kinek mi okozna örömet és milyen formában. Ezt csak azért írom le, hogy lássék, tudom értékelni, ha valaki gondosan készít ajándékot. Mert igazából nem is a tárgy fontos, hanem az odafigyelés.
Szeretnék egyszer valakinek egy madarat adni, hogy szabadon engedhesse. Más mondaná: miért, hiszen akkor nem marad neki semmi. Valóban ... semmi. ...?
Ezen az estén két festőművész festett egy képet
"Ecsetek tánca" volt a papíron.
Figyelhettük az alkotói folyamatot. Akik még nem láttak ilyet, azért, akik már láttunk ilyet, azért. Jó volt nézni a kétféle hozzáállást, a munkamódszereket. Eszembe juttatta a közös-műtermes egyetemi éveket. Jó is az: látni, hogy lesz egy gondolatból megfogható.
Próbáltam kitalálni festőink gondolatát, megjósolni következő mozdulatát és mindig más lett: de jó, hogy mind másmilyenek vagyunk és, hogy ez egy olyan szakma, aminek mechanizmusát nem lehet "recept-szerűen" pontokba foglalni. A folyamat kb: 50percig zajlott, de minden pillanat érdekes volt, szerintem nem csak nekem. Szóval szeretem az éteri ajándékokat, köszönöm Sovák Annának és az összes résztvevőnek, segítőnek.
Ízelítőül pár kép a képről és a népről: (Készítette Boncza Anna)
Én különben nagyon szeretek ajándékot kapni. Adni nem kevésbé. Sok időt szoktam arra szánni, hogy kitudjam, kinek mi okozna örömet és milyen formában. Ezt csak azért írom le, hogy lássék, tudom értékelni, ha valaki gondosan készít ajándékot. Mert igazából nem is a tárgy fontos, hanem az odafigyelés.
Szeretnék egyszer valakinek egy madarat adni, hogy szabadon engedhesse. Más mondaná: miért, hiszen akkor nem marad neki semmi. Valóban ... semmi. ...?
Ezen az estén két festőművész festett egy képet
"Ecsetek tánca" volt a papíron.
Figyelhettük az alkotói folyamatot. Akik még nem láttak ilyet, azért, akik már láttunk ilyet, azért. Jó volt nézni a kétféle hozzáállást, a munkamódszereket. Eszembe juttatta a közös-műtermes egyetemi éveket. Jó is az: látni, hogy lesz egy gondolatból megfogható.
Próbáltam kitalálni festőink gondolatát, megjósolni következő mozdulatát és mindig más lett: de jó, hogy mind másmilyenek vagyunk és, hogy ez egy olyan szakma, aminek mechanizmusát nem lehet "recept-szerűen" pontokba foglalni. A folyamat kb: 50percig zajlott, de minden pillanat érdekes volt, szerintem nem csak nekem. Szóval szeretem az éteri ajándékokat, köszönöm Sovák Annának és az összes résztvevőnek, segítőnek.Ízelítőül pár kép a képről és a népről: (Készítette Boncza Anna)
Az alábbi fotók Kozár Edit munkái:
Bejegyezte: Páthi Diána
