Böröcz Petráról, saját tollából:
"Újságíró voltam, ma úton vagyok. Út közben képeket álmodok, és ha tudom, elkészítem őket. A képek az élet dolgairól, rólam, rólunk szólnak. Arról a valamiről, ami általunk lesz és körülvesz minket, amibe beburkolózunk, vagy gúzsba kötjük benne magunkat, amibe hanyatt dőlünk, vagy belefulladunk, amivel kacagunk és sírunk, amivel születünk és amibe belehalunk… A városban, különösen itt Budapesten rengeteg a fal, színesen villódzó üvegfalakat húzunk egymás közé és apró sikátorainkban közlekedünk az egyik szembenézéstől a következőig. Ezen a nehezített pályán szőjük mi magunknak itt az élet dolgait. A képeken – legalábbis ahogy én megálmodom – ott állnak ezek a láthatatlan falak a rájuk aggatott őszintétlenségekkel, hiányokkal, a köztük visszhangzó néma üvöltésekkel és az egymás nevetése iránti olthatatlan, ki nem mondott vágyunkkal. Ott áll az ember a maga lelki pucérságával, ami mégis széppé teheti mindezt – már annak, aki szépnek találja – egy papírra vagy vászonra festve.
Böröcz Petra
2008 06. 09."
